Jan Ullrich az 1997-es Tour de France-diadala mellett 1999-ben megnyerte a Vuelta a Espanát is, 2000-ben pedig olimpiai bajnok lett mezőnyversenyben, míg időfutamban kétszeres világbajnok volt. A német bringás pályafutása egybeesett a kerékpársport doppingolásának legsötétebb korszakával. A botrányok rontották a kerékpározás hírnevét, sok hivatásos bringás bevallotta, hogy tiltott szereket használ teljesítményük fokozására.
Ullrich tavaly novemberben beszélt először az 1990-es és a 2000-es években a kerékpársportot átható doppingolásról a Stern magazinnak: „Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy széles körben elterjedt a tiltott szerek használata. Azt mondták, jó vagy, óriási tehetség, és nagy odaadással edzel, így minden megvan benned, ami a sikerhez kell. De ha fel akarsz kerülni a csúcsra, akkor doppingolni kell. Abban az időben az volt az általánosan elterjedt nézet, hogy segítség nélkül olyan feladat eredményt elérni a profi kerékpársportban, mint egy késsel részt venni egy pisztolypárbajban„ – mondta Ullrich, akinek szerződését 2006-ban az akkori csapata, a T-Mobile felbontotta, miután a német versenyző nem tudta magát hitelt érdemlően tisztázni az őt ért doppingvádak alól.
A bringást azzal is vádolták, hogy ügyfele volt a doppingdoktornak is nevezett spanyol orvosnak, Eufemiano Fuentesnek. Ennek nyomán 2012-ben a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) két évre eltiltotta. A 2006-os és az utána következő évben Ullrich nem nyilatkozott a doppingügyekben, akkor úgy fogalmazott, nem akar „áruló” lenni.
Azóta megváltozott a véleménye, tavaly mutatták be a Der Gejagte (Az üldözött) című dokumentumfilmjét, amelyben őszintén beszélt a profi sport árnyoldaláról.
„A dokumentumfilm egyfajta terápia volt számomra. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a dopping rendszerszintű volt. Ez a csalás elterjedt formája volt, amelyet jól ismertek az illetékesek, az intézményektől a csapatokig. Sok orvos azért fordult ilyen módszerekhez, hogy versenyelőnyt szerezzen sportolóinak, gyakran az egészségük kockáztatásával. A szponzorok mindent tudtak. Közös megegyezés volt, hogy nem beszélünk róla” – ismerte el Ullrich, aki két évtizeddel a történtek után a saját csalásairól nem beszélt, s arról sem, hogy a helyzet azóta sem sokat változott.
Írta a Magyar Hírlap
